A hónap képe:
A hónap tánca:
Muzsikás – Mezőségi táncok
A hónap verse:
Várnai Zseni: Megyek feléd…
Úgy jön
ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt voltál, s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonzásod körében
járja végtelen útjait.
Feléd
fordítom arcomat, mert tőled
hullhat csak rám a fény és a meleg,
s olykor, mikor közeledbe érek,
már azt hiszem: most… most elértelek!
Kinyúl
felém napszemed fénysugára,
megérint, mint egy csók a téren át,
s e fény visszfénye tükröződik rajtam,
mikor átúszom a nagy éj tavát.
Sötét
lennék, ha nem ragyognál nékem,
lehullanék, ha Te nem vonzanál,
úgy tartasz engem óriás erőddel,
úgy húzol, mint egy mágikus fonál.
S mikor
egy világrobbanás hatalma
égen és földön mindent szétlövellt,
akkor zuhantunk egymás közelébe,
karod elkapott, és védőn átölelt,
egy
pillanatra aztán elszakadtunk,
pályánk sínére parancsolt a rend,
a csillagok fészkükre visszaültek,
s a hold újra a nap körül kereng.
Megyek
feléd, de soha el nem érlek,
bolygok körülötted s önmagam körül,
bezárt világ, mely mosolyodtól fényes,
s örök vonzásod szárnyain röpül.
A hónap zenéje:
Csík Zenekar – Te majd kézen fogsz, és
hazavezetsz
